"A pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve."
Ezt az idézetet mindenki ismeri. De azt már kevesebben tapasztalják meg, amit én: a Mennyekbe vezető út pedig büdösszájú, áporodott rosszindulattal van kikövezve.
Meglepő? Meglehet.
A ROSSZINDULAT MECHANIZMUSA
Mi is a rosszindulat?
A legtöbben azt gondolják, hogy az csupán egy egyszerű emberi hiba, egy kis frusztráció, egy megkeseredett lélek füstje. De valójában a rosszindulat egy mélyről jövő, elemi erő. Egy tudattalan, ősi mechanizmus, ami az emberi lélek árnyékos zugából tör elő.
Platón szerint: „Minden rossz a tudatlanságból fakad.”
És valóban: a rosszindulat sokszor nem más, mint egy tudatlanságból eredő, zsigeri válaszreakció.
Mi a forrása ennek az erőnek?
Irigység, kisebbrendűségi komplexus, félelem, tőről metszett gonoszság, torz lelkivilág. De ha mélyebbre ásunk, rájövünk, hogy ezek mögött egy mélyebb igazság húzódik meg: az emberek az ismeretlentől félnek. A másságtól, az erőtől, attól, amit nem értenek.
Seneca mondta: „Aki erényesen él, annak nincs szüksége ellenségekre – az ellenségei majd maguktól megtalálják.”
AZ EGÓ CSAPDÁJA
Ezért mondom: csak az egót lehet megsérteni. Az egó az, amelyik reagál, amelyik vérig sértődik, amelyik állandóan visszacsap. Az egó az, amelyik felnagyítja a sérelmeket, megfojtja a tisztánlátást, és végül csapdába ejt.
Nietzsche figyelmeztetett: „Aki harcol a szörnyekkel, ügyeljen rá, hogy ő maga ne váljon szörnyeteggé.”
És ez pontosan így van: ha hagyjuk, hogy a rosszindulat beférkőzzön az elménkbe, ha hagyjuk, hogy az ellenségeink befolyásolják az identitásunkat, akkor már el is veszítettük a harcot.
Aki el tudja engedni az egóját, az győztes.
A VILÁG NEM JÓ VAGY ROSSZ – CSAK VAN
A világ olyan, amilyen. Ez megérthető. Ez kihasználható.
Mikor valami baj ér, az első reakcióm: higgadj le! Az emberek ott rontják el, hogy azonnal visszacsapnak. Beleégnek a drámába.
Pedig a dolgok soha nem tisztán feketék vagy fehérek. Nincs olyan "jó", amiben ne lenne valami "rossz", és nincs olyan "rossz", amiben ne lenne valami "jó".
Marcus Aurelius szerint: „Az életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.”
A titok: Lehiggadni. Figyelni. Látni a jeleket. Megtalálni a szituációban rejlő lehetőségeket.
Ezért nem haragszom az ellenségeimre. A kis pitiáner firkászokra, a megrendelt lejárató cikkekre. A hazug bulvárra.
Nagyon nagy szívességet tesznek nekem.
Ingyen reklámot csinálnak. Felemelik a weboldalam nézettségét. Előszelektálnak embereket. Akik beszopják a bulvárt, azok nem nekem való páciensek. Ők nem keresnek meg. Akik viszont keresnek, azok pontosan tudják, mit csinálok.
Az információkat autentikus forrásból merítő, gondolkodni képes emberek találnak rám.
Ők azok, akik a zajban meglátják a jelet. Akik nem a tömeget követik, hanem az intuíciójukat.
AZ ELLENSÉGEIM TETTEK NAGGYÁ
Érdekes módon a legtöbbet nem a barátaimnak köszönhetek, hanem az ellenségeimnek. Azoknak, akiknek szúrtam a szemét, akiknek útban voltam, akik egy kanál vízbe fojtottak volna, ha tehették volna. Ezek az emberek alapozták meg és segítették a fejlődésemet.
Harminc éves korom után döbbentem rá, hogy nem kell megfelelnem senkinek. Gyerekkoromban még mindenki szeretetét akartam. De bármilyen szerepet játszottam el, mindig voltak, akik szerettek, és mindig voltak, akik gyűlöltek.
A megoldás?
Önmagamat adni.
Akkor is lesznek, akik szeretnek, és lesznek, akik gyűlölnek. De szabad vagyok. Boldog. Kiegyensúlyozott. Egészséges.
Lao-ce szerint: „Az út maga a cél.”
Önmagamon kívül senkinek nem óhajtok megfelelni.
Ez a legnagyobb felszabadító erő, amit ember átélhet.
És ha valamit megtanultam az életben, az ez: a rosszindulat az egyik legjobb tanító. Ha tudod, hogyan használd fel, ha megtanulod meglovagolni a vihart, akkor az lesz az, ami végül a legmagasabbra emel téged.
Comments